eszményítés
eszményítés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (választékos)
Az eszményít igével kifejezett eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit eszményítenek; idealizálás. A múlt eszményítése; a nő eszményítése. || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Az a művészi eljárás, amellyel a művész a valóságot eszményíti.
