észrevétlen
észrevétlen [e-e] melléknév -ül
1. (rendsz. határozóraggal) Olyan, amit nem vesznek v. nem vettek észre. Észrevétlenül besurrant, eltűnt, távozott. Az őszi természetre A halál jön észrevétlenül. (Petőfi Sándor) A várból porosan, összekarcolva, fuldokolva kerültünk ki, de teljesen észrevétlenül. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, régies) Észre nem vehető; észrevehetetlen. Nincsen-e valami észrevétlen bejárás a szobába? (Jókai Mór) Észrevétlen langy lehellet Rázza a faleveleket. (Vajda János) || b. Egy észrevétlen pillanatban: amikor éppen nem figyelt(ek) oda; lopva, titokban. Egy észrevétlen pillanatban kisurrant az ajtón.
2. határozói használat(ban) (választékos) Észre nem vett módon; észrevétlenül. Észrevétlen belopakodott. Ha elhunyt nagyjaink emlékének áldozunk, a veszteség érzete észrevétlen azon eszmék kultuszába olvad, melyeknek az elhunyt bajnoka volt. (Gyulai Pál) Babits … szavai | észrevétlen tudták hajlítani | a gondolatot. (Szabó Lőrinc)
3. határozói használat(ban) (ritka) Észrevétel, megjegyzés nélkül. Nem hagyja észrevétlen a viselkedését.
