esztendős
esztendős [e-e] melléknév
1. (megelőző számnévvel v. számnévi névmással) (kissé népies v. választékos) Éves (1, 2). Húszesztendős korában. Kétszáz esztendős diófa. Hány esztendős vagy? Ez a csikó kétesztendős. Valahol, tán Ujpesten, | Húsz esztendős legénynek vackán Álmodik a nyomor. (Ady Endre) Öreg asszony vagyok, tavaszkor múltam ötven esztendős. (Kaffka Margit) || a. (népies) Egyéves <személy v. állat>. Esztendős borjút vett. Te már olyan esztendős lehettél, mikor én először láttalak. (Móra Ferenc) Minálunk a gyerök esztendős koráig mög se tud mozdulni. (Móricz Zsigmond)
2. (népies, ritka) Nagyjában kb. egy évig tartó, húzódó <állapot, folyamat>. Esztendős betegség.
