étkezde
étkezde [ë-e] főnév ..dét, ..déje [e]
Étkező (II. 2a). || a. Üzemek, vállalatok, hivatalok, (fő)iskolák által rendsz. saját épületükben berendezett, az alkalmazottak, ill. a tanulók részére fenntartott étterem v. ennek helyisége(i); étkező, menza. Üzemi, egyetemi étkezde. Délben kifőzésben eszem, amelyet étkezdének hívok. (Kosztolányi Dezső)
étkezdei; étkezdés.
