étlen
étlen [e] határozószó -ül (választékos)
1. Evés nélkül. Étlen és ruhátlan … tölté a gonosz éjszakát. (Eötvös Károly) Jónás émelyegve s étlen | tovább üvöltött a büzös sötétben. (Babits Mihály)
2. (régies) Éhezés következtében; éhen. Elveszett étlen; étlen pusztul v. vész. Egy éjjel étlen el nem vész az ember. (Vörösmarty Mihály) Elveszek étlen, a szomjúság öl meg. (Tolnai Lajos)
étlenség.
