evés
evés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az eszik igével kifejezett cselekvés; táplálkozás. Az evés ideje. Evésben nem lehet versenyezni vele. Mindig az evésen jár az esze. Nekilát az evésnek. Azelőtt sohasem törődött az evéssel, most úgy élvezte a falatokat, mint egy ínyenc. (Babits Mihály) Mindenemet az evés kötötte le: töltött paprika maradt déltől, s elég kenyeret kaptam hozzá. (Gelléri Andor Endre) || a. Az a cselekvés, hogy vmit esznek. A cseresznye, a hal, a rák evése. || b. Az az idő, amikor enni, étkezni szoktunk. Evés után hosszan elbeszélgettek. || c. Lakmározás, lakoma, evés-ivás. Nagy evéseket rendeztek. Micsoda gusztussal szokta az evéseket részletezni … (Móricz Zsigmond)
Közmondás(ok): evés közben jön meg az étvágy: vmely élvezettel v. haszonnal járó cselekvéshez akkor kap igazán kedvet az ember, amikor már csinálja.
Szóösszetétel(ek): lepényevés.
evési.
