ezen [1]
ezen [1] [e-ë] névmás, mutató (régies, hivatalos, irodalmi nyelvben)
I. (melléknévi, ragozhatatlan) <Főleg a névutó kétszeri használatának elkerülése végett.> A közelben levő, az imént említett, a szóban forgó; ez(ek) a … stb. Ezen idő alatt; ezen esetben; ezen elhatározásomat nem változtatom meg. Bujdosám Ezen napig, melyen hozzád jövék. (Vörösmarty Mihály) Ezen gondolatok elmém környékezték. (Petőfi Sándor) (A mai köznyelvben és a népnyelvben a ragozott mutató névmást használjuk helyette névelős főnévvel: ezek a gondolatok, ez az ajándék, eddig a napig, ebben az esetben; az irodalmi nyelv gyakran a ragozhatatlan e, ill. a ragozatlan ez mutató névmást használja, főként a választékosabb stílusban: e gondolatok, ez ajándék stb.)
II. (főnévi, ragozható) (elavult) Ez, emez. És ha elégled ezent, mit tiszteletedre viszek most, Több nem kell: szívből … viszem. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): mindezen.
