ezerjófű
ezerjófű főnév
1. Apró, piros v. ritk. fehér virágú, fonalas bibeszálú gyógynövény (Centaurium). Hogy beteg volt édes szülém, Ezerjófüvet szedtem én. (Tompa Mihály) Fut hideg forrásnak enyhitő vizére, És ezerjófüvet tépni a sebére. (Arany János) || a. Ennek kereskedelmi forgalomban levő, szárított, teának haszn. levelei. Ha valami változása történt, volt dolga az ezerjófűnek, meg a melegített fedőnek. (Jókai Mór)
2. (növénytan) Nagy ezerjófű: száraz, meszes tölgyesekben gyakori, erős szagú, magas növény, amelynek szirmai halványpiros színűek, virágzata a terméssel együtt kemény, vörös szőröktől érdes (Dictamnus albus).
Szóösszetétel(ek): ezerjófűtea.
ezerjófüves.
