ëző
ëző melléknév (nyelvtudomány)
Olyan <kiejtés, nyelvjárás, nyelvhasználat, ritk. személy>, amelynek (v. akinek) jellemző sajátossága az ëzés. Ëző nyelvjárás. Ëző kiejtéssel beszél. Az ëző kiejtésben az „ember” szó első és máodik szótagjában más-más magánhangzót ejtünk.
