fajtalan
fajtalan melléknév -ul, -abb
1. (népies v. választékos) Nemi tekintetben romlott, szemérmetlenül erkölcstelen, buja <személy>. Fajtalan férfi, nő. || a. (átvitt értelemben) [Kedvesemnek.] Már térdeit, Már combjait … Nyelik el a fajtalan habok. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Ilyen emberre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Fajtalan beszéd, tett. Fajtalan véred tilalmas úton | Melinda bírására csergedez. (Katona József)
2. (irodalomtudomány, elavult) Szerelmi tárgyú (hajdan illetlennek, erkölcstelennek tartott) <szellemi alkotás>. Balassi fajtalan versei.
