falábú
falábú melléknév
1. Olyan <személy>, akinek falába (1) van. Falábú rokkant. A régi harctársakat … összehívta …, a falábú őrnagyot, az ezüsttel foldott koponyájú lovaskapitányt … (Jókai Mór)
2. (ritka) Falábon (3) álló <tárgy, eszköz>. Falábú kerevet, szék.
