falborítás
falborítás főnév
1. (építészet) A fal felületének faanyaggal (deszkával, lemezzel) való beborítása, beburkolása. Elkészültek az asztalosok a falborítással. || a. (építészet) Az így készített borítás, burkolat. Befestik a falborítást.
2. (asztalosipar) A felfűrészelt rönknek 20–40 cm vastagságban meghagyott és hosszában kettévágott középső része.
falborításos; falborítású.
