falfehér
falfehér melléknév
<Nagy testi v. lelki megrázkódtatástól, rosszulléttől, rémülettől> megdöbbentően fehér, sápadt, vértelen <emberi arc>. Falfehér arccal hallgatta az ítéletet. Sovány arca … falfehér volt s fáradt szemhéját alig bírta felemelni. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen arcú <személy>. A megrázó hír hallatára falfehér lett. Falfehéren rogyott a székbe.
falfehérség.
