fanyelű
fanyelű [e] melléknév
Olyan <eszköz, tárgy>, amelynek fából (2a) van a nyele. Fanyelű ár, esernyő, kés, villa. Meg van elégedve …, ha Szeged környékén az ő bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezővásárhelyi embertől szinte irigyli. Jó annak a fanyelű bicsak is! (Mikszáth Kálmán)
