fanyelvű
fanyelvű [e] melléknév -en [e] (népies, bizalmas)
Nehezen, akadozva beszélő <személy>; dadogó, hebegő. Kínos, keserves hallgatni az ilyen fanyelvű ember beszédét. || a. (ritka) Olyan, aki az idegen szavakat nehezen tudja kiejteni. Jaj, de fanyelvű vagy, hogy még ezt sem tudod kimondani.
