far
far főnév -t, (-ok), -a
1. <Az emberen és némely emlős állaton> a medence hátsó részén jobb- és baloldalt levő vastag, húsos, zsíros domborulat. (Általában az egészet, olykor csak az egyik felét értjük rajta) Jól ® vált a fara; farba rúg vkit: a) hátulról ezen a testrészén durván megrúgja; b) vmit: (átvitt értelemben) cserbenhagyja az ügyet, lerázza a nyakáról. Rácsap az ökör farára; a tehén v. ökör faránál áll v. jár: parasztként él, mezei munkát végez; ® felhányja a farát; ® hányja a farát; ® hányja-veti a farát; farát riszálja; egy farral két ® nyerget ül. Kerekded fara is úgy domboroda ki, Mintha birsalmából harapták volna ki. (Csokonai Vitéz Mihály) Akkorát húzott a megfordított ostornyéllel a ló farára, hogy egyszerre két ostornyél lett belőle. (Móra Ferenc) [Fiatal asszonyok éneke.] Hűs derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása | mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | … ha rakáson hempereg. (József Attila)
2. Épület v. jármű (kül. hajó, kocsi, repülőgép) hátsó része. A templom faránál megy el egy sikátor. (Móricz Zsigmond) A hajó orra … hegyesszög, a fara ellenben kerek. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): farbélyeg; farbőség; farfék; farlámpa; farnehezék; farsatu; farszeg; fartáj; fartőke; farzsába.
faros; farú.
