fárad
fárad tárgyatlan ige -t, (régies) -ott; -jon
1. <Vmely munka, tevékenység végzése közben> testi v. szellemi ereje csökken, a munka, tevékenység végzéséhez szükséges energiája fogy; lankad. Hamar fárad (a munkában). A ló nem egykönnyen fárad a futásban.
2. (átvitt értelemben) Önfeláldozó munkát végez. Vkinek v. vminek az érdekében fárad; fárad vkiért v. vmiért. Mennyit fárad értünk! Sokat fárad a közért. Apja, anyja csak érte fáradott. Átok reá, ki gyávaságból vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! (Petőfi Sándor) Mikor a szegénység izzadva fárad minden falat kenyérért, ne okozzatok botránkozást! (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Vesződve, bajlódva, bizonyos munkát kifejtve foglalkozik vkivel v. vmivel. Fárad vkivel, vmivel, vmiben; sokat fárad vele. A király megértvén mibe fárad Rózsa, | Nagyon megsajnálta, s ilyeténkép szóla: „Jaj fiam, … e dologrul tégy le.” (Arany János)
3. Kényelmetlenségek közepett, üggyel-bajjal megy, jut vhova. Fárad vhova. Nem is messze kellett fáradni avégett; Csak közel találtak egy szegény csapszéket. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Udvarias beszédben> jön, megy. Szíveskedjék ide fáradni! Fáradjon hozzám! Fáradjon az emeletre! Egy … százezer koronás üzletben szíveskedjék … Bpestre fáradni. (Gárdonyi Géza) || b. <Készséges ajánlkozást, szívességet udvariasan elhárító kifejezésekben> tesz, végez vmit, foglalkozik vmivel. Köszönöm, ne fáradjon! Felesleges fáradnod! Sose fáradjon! Ne fáradjon tovább az olvasással. (Vas Gereben)
Igekötős igék: átfárad; befárad; elfárad; fölfárad; idefárad; kifárad; lefárad; megfárad.
fáradás; fáradó.
