fáradt
fáradt melléknév -an, -abb
1. Vmely tevékenységtől, munkától kimerült, ellankadt <ember, állat>. Halálosan fáradt; fáradt vmitől; fáradt a futástól, a munkától, a sok szaladgálástól; fáradtan lefeküdt. Szóláshasonlat(ok): fáradt, mint a ® kutya. Alant röpül a nap, mint a fáradt madár. (Petőfi Sándor) || a. A megerőltető tevékenység miatt sajátos szerepét csak alig-alig ellátni tudó <testrész, szerv>. Fáradt agy, kéz. Olyan fáradt a szemem, hogy már alig látok olvasni. Az ifju asszony … keze | néhányszor végigröppen arcomon, | elalszom, fáradt szívem szíve mellett. (Radnóti Miklós)
2. (választékos) Olyan <rendsz. idősebb személy>, akit az élet sok gondja, baja megviselt, v. aki sok csalódás miatt elvesztette életkedvét. Fáradt ember, nemsokára nyugdíjba megy. Menj, fáradt veterán! … Egy nemzet látta halálod. (Arany János) S az én sorsom? Néhány szomoru lánynak | És fáradt úrnak megtetszik a lelkem Egy-két percre; s únottan … Eldobnak. (Tóth Árpád)
3. Fáradt (1–2) személyre jellemző, fáradtságot tükröző. Fáradt arc, tekintet. Fáradt legyintés volt a válasza. Szeretem a fáradt lemondást, Könnytelen sirást és a békét. (Ady Endre) [A hold] rápiroslott a fejedelem fáradtan lecsüggesztett fehér fejére. (Móra Ferenc)
4. (katonaság) Mozgásában lelassúdott <lövedék>. A fáradt golyó lepattant a rohamsisakról. Az ellenfél ágyúkat hozatott, s egy fáradt tizenkét fontos mellbe találva, eszméletlenül döntött le az árokba. (Jókai Mór)
5. (műszaki nyelv) Munka végzésére már felhasznált, de még hasznosítható <gőz, meleg, olaj>. Fáradt gőz. A fáradt olajban értékes anyagok vannak.
6. (tájszó) Állott, nem friss. Fáradt levegő, víz.
Szóösszetétel(ek): holtfáradt.
fáradtas.
