faragó
faragó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki farag (vmit). A padot faragó gyerek. A falat … megrakom, meg a tetőt … kifaragom. Úgy hívják az ilyent nálunk egy szóval, hogy „faragó ember”. (Jókai Mór) || a. Faragó béres: olyan b., aki leginkább szerszámokat készít, javít, bognár- v. ácsmunkát végez.
2. Faragásra való, faragásra haszn. Faragó szekerce.
3. Faragással kapcs. Faragó művészet.
II. főnév -t, -ja (ritka) Faragó személy, kül. az, aki fából farag vmit, főleg ács, bognár, kádár, pintér. Ott maradtak másfél napig, míg a faragó a rudat kifaragta. (Mikszáth Kálmán) A hátán putton volt, és a puttonban faragótól való forgács. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. faragóács; faragóbak; faragóbalta; faragóbárd; faragóeszköz; faragófa; faragókés; faragóművész; faragótőke; 2. fafaragó; füstfaragó; képfaragó; kőfaragó; versfaragó.
