fark
fark főnév -at, -a farok
1. Az állati test hátulsó, rendsz. elvékonyodott, a végbélnyílás mögé eső és kinyúló része. Hosszú, kurta, lompos fark; a gyík, a ló farka; ® behúzza a farkát; ® csóválja a farkát; ® megcsóválja a farkát. Szóláshasonlat(ok): örül, mint ® majom a farkának. [A róka] magasra emelte fel a lompos farkát. (Mikszáth Kálmán)
2. Madár, házi szárnyas farktollainak összessége. A fácán, a fecske, a veréb farka; billegeti a farkát. A páva kiterjeszti a farkát. Egy tollat kihúz a gúnár farkából, pennát farag belőle. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben) Vminek az a kinyúló része, amely alakjával az állatok farkára emlékeztet. A frakk farka. Tündöklő nemzeti gombok A daliás fraknak hideg ellen célszerü farkán … (Arany János) Mihály nem szereti a cifraságot s ez okból a gö betűnek rendszerint elfelejt farkat csinálni. (Tömörkény István)
4. (átvitt értelemben, népies, tréfás) Vminek a vége v. befejezése. Az esztendő, a farsang farka; a falu farka: a) a falu vége; b) pletykáló, folyton a falut járó nő. A kézirat nincs meg nálam párban [= másolatban], s így nem csinálhattam neki más farkat. (Arany János) Mikor a győri visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról nézte. (Jókai Mór)
5. (durva) Férfi hímvesszeje.
Szólás(ok): ld. eb, fül, szekér.
Szóösszetétel(ek): 1. farkmirigy; farkrész; 2. cickafark; lófark.
farkú; farknyi.
