farkas
farkas főnév -t, -ok, -a
1. A kutyával rokon, fakó, szürkéssárga szőrű ragadozó állat (Canis lupus). Erdei, ordas, réti farkas; ® szakállas farkas; ® báránybőrbe bújt, öltözött farkas; ® küldött farkas; farkas sötétje ¬; farkasra vadászik. Szóláshasonlat(ok): éhes, mint a farkas: roppant é.; olyan étvágya van, mint a farkasnak: hatalmas étvágya van; olyan, mint a küldött farkas: mogorva, mérges, dühös. A vadak, farkasok űlnek szenderedve. (Csokonai Vitéz Mihály) Ritka a farkas is erre, | s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé. (Radnóti Miklós)
2. (bizalmas) <Gyaloglás v. lovaglás közben izzadástól eredő> kipállás, megvörösödés a combtő belső oldalán.
3. (szövőipar) Nyersanyagot tisztító, összekuszálódást bontó textilipari gép. Bogáncstalanító farkas; gyapjúlazító farkas.
4. (orvostudomány) Bőrfarkas.
Szólás(ok): farkast emlegettünk: váratlanul éppen az toppant be, akit emlegettünk, akiről szó volt; (választékos, rosszalló) együtt üvölt a farkasokkal: megalkuvásból, haszonlesésből vmely hangos és erőszakos, rosszindulatú, nagyobb csoporthoz csatlakozik. Közmondás(ok): Nem eszi meg a farkas a telet: nem szokott elmúlni a tél komolyabb hideg nélkül.
Szóösszetétel(ek): 1. farkasbendő; farkascsapda; farkascsorda; farkasdüh; farkasfalka; farkasfű; farkasgyomor; farkashajtás; farkashomály; farkasjáték; farkaskelepce; farkasnyak; farkasnyom; farkasordítás; farkasölő; farkaspofa; farkaspofájú; farkasprém; farkasseb; farkasszájú; farkasszőrű; farkastámadás; farkastanya; farkastej; farkastermészet; farkasüvöltés; farkasvadászat; 2. bőrfarkas.
