fatalizmus
fatalizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
Az elkerülhetetlen végzetben, az előre megszabott sorsban való hit, amely szerint az ember nem tehet mást, mint beletörődik mindabba, ami amúgy is akaratától függetlenül történik vele. Fatalizmus hatotta át egész életfelfogását. Fatalizmus jellemzi minden sorát. A kockázás keleti virtus, s valószínűleg benne van az a vérében a magyar embernek, magával hozta még Ázsiából bizonyos fatalizmussal keverve. (Mikszáth Kálmán) Láttuk a rémes színjáték egész folyását, … és nem mozdultunk … Miért? Mintha az ő fatalizmusa átragadt volna rám. (Kaffka Margit)
