fátyolos
fátyolos melléknév -an, -abb
1. Fátyollal ellátott, díszített <tárgy>. Fátyolos kalap; fátyolos zászló: olyan z., melyre a gyász jeléül fekete fátyolt kötöttek. Ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják. (Petőfi Sándor)
2. Fátyolt (2) viselő <személy>. Fátyolos apáca, nő, özvegy.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Felhőtől, finom ködtől, párától v. könnytől> homályos. Fátyolos őszi idő; fátyolos tekintet. Járkálva a szobákon át a mécses fátyolos világa előtt, … csitított és rengetett egy … síró csöppséget. (Kaffka Margit) Hilda egy dűlőúton ráemelte könnytől fátyolos szemét. (Kosztolányi Dezső)
4. (fényképészet) Olyan <pozitív v. negatív kép>, amelyet fátyol (6) fed.
5. (átvitt értelemben, választékos) Tompán, nem tisztán csengő <emberi hang>. Ma kissé fátyolos a hangja. Az énekesnők hangja fátyolos! A … bariton rekedt! (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, költői) Kissé borongó, mélabús, borús <lelkiállapot>. Minden újul, örvend. Csak te nem derűlnél, fátyolos kedélyem? (Arany János)
fátyolosodik; fátyolosság.
