feddés
feddés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (választékos) A fedd igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, az a cselekvés, hogy (meg)feddnek vkit; dorgálás. Feddést érdemel. Az osztályfőnökre hárult a csínytevők feddése. A sok feddés csak dacosabbá tette a gyereket. || a. (választékos) Dorgáló, feddő szók, beszéd; intelem. Szégyenkezve hallgatta a feddést. Mogorván vetette oda a feddést. (Tolnai Lajos) A menyasszony … odaszólt halkan, álmodozó arccal az édesanyjának: – Anyám, mi lenne, ha én ma meghalnék? – Az asszony megdöbbenve tekintett a leányára, de … csak feddéssel válaszolt. (Gárdonyi Géza)
2. (hivatalos) A legenyhébb fegyelmi büntetés. Feddésre ítélték. Feddéssel igazolták.
