fegyvercsörtetés
fegyvercsörtetés [e-e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (ritka) <Táborban, csatában, menetelés v. harc közben> fegyverek mozgatásával, egymáshoz ütésével okozott zaj. Nagy zűrzavar, lárma, fegyvercsörtetés közepett kiáltás hangzik. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Harcias fellépés, kijelentés v. háborús mozgolódás, készülődés, amelynek célja az ellenség, ellenfél megfélemlítése, ijesztgetése.
