fegyverszünet
fegyverszünet főnév
1. (katonaság) A háborús állapotnak a hadviselő felek megegyezésével történő, általános v. helyileg korlátozott, meghatározott v. bizonytalan ideig érvényes, rendsz. a békekötést megelőző szünetelése, ill. az erre vonatkozó megállapodás. Fegyverszünetet ajánl fel; a fegyverszünetet megszakítják. A fegyverszünetet megszegték. A harcoló felek fegyverszünetet kötöttek. A franciaországi német front felbomlásának és a fegyverszünetnek híre váratlanul csapott be a citadellába, mint a bomba. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) A szemben álló, egymás ellen küzdő felek harcának, küzdelmének ideiglenes szünetelése, abbahagyása. A politikai pártok közti fegyverszünet csak rövid ideig tartott. A miniszterrel most fegyverszünetem van. (Tolnai Lajos)
fegyverszüneti.
