fej [1]
fej [1] [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Fej vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely háziállat tőgyéből v. csecséből a tejet kézzel v. géppel kinyomkodja. Juhot, kecskét, tehenet fej. || a. Fej vmit: vmely háziállat tőgyéből v. csecséből a tejet kézzel v. géppel szokásszerűen kinyomkodja. Némely országban a lovakat is fejik. Hadd fejje lovát, ki maga is vakarja. (Arany János) Jó ember, … vagyon-e ott kút ama faháznál? … – Ott ugyan kút nincsen. Ott csak fejik a nyájat. (Gárdonyi Géza) || b. (tárgy nélkül) Naponta háromszor fejnek. Megtanult fejni.
2. tárgyas (rendsz. jelzős tárggyal) <Tejet> ily módon nyer. Kevés v. sok tejet fej. De jó sűrű tejet fejtem! || a. tárgyas <Tejből ily módon vmilyen mennyiséget> nyer. Két litert, keveset, semmit, sokat fej. || b. tárgyas (határozóval) <Vmely edényt> ily módon bizonyos magasságig megtölt. Félig, tele fejte a sajtárt. || c. tárgyas (határozóval) <A fejés közben kifolyó tejet> vhová irányítja, juttatja. Fazékba fejte a tejet. Ügyetlenül a földre fejte a tejet.
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Fej vkit, vmit: vmely személytől v. közösségtől állandóan, szokásszerűen pénzt, értéket csikar ki. Van pénze, a nagybátyját feji. Te, mint fő, a „társak” kövérjeit [= gazdagabbjait] | … fejed. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: kifej; megfej.
fejhető; fejt.
