fejezet
fejezet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Prózai írásműben> nagyobb egység, szakasz, amelyet rendsz. számmal v. címmel látnak el, ill. egyéb módon (pl. csillaggal) különítenek el. A tanulmány első fejezete kissé hosszú lett. A regény tíz fejezetből áll. A harmadik fejezetnél abbahagyta az olvasást. Jókai néhány fejezetében már fölszínre kerül az egész Jókai. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ez külön fejezet: ez nem tartozik ide, ez más kérdés.
2. (jogtudomány) Törvénycikknek v. törvényerejű rendeletnek vmely szempontból elkülönülő v. különleges esetekre vonatkozó nagyobb egysége. A negyedik törvénycikk hatodik fejezete értelmében.
3. (pénzügy) <Az állami költségvetésben> az egyes tárcákat jelölő, számmal megkülönböztetett hely. Belügyi fejezet; egészségügyi fejezet.
4. (átvitt értelemben) <Személy v. közösség életében, ill. események sorozatában> a többitől rendsz. vmely jelentős esemény következtében elkülönülő szakasz. Új fejezetet → nyit. Életének ez a fejezete bezárult. A török iga alól való felszabadulás új fejezetet nyitott meg a magyar nép történetében.
5. (művészettörténet) Az oszlop fejezete: oszlopfő. A földszinti boltozatok oszlopai tömörek … rusztikus fejezettel és talapzattal. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. fejezetcím; fejezetcsoport; fejezetszám; 2. alfejezet.
