fejkötő
fejkötő főnév, (népies) főkötő
A fej tetejére – gyermeknél az arc két felére is – szorosan simuló, sapkához hasonló fejrevaló, amelyet kendőből formálnak, ill. szalaggal az áll alatt kötnek meg; kis gyermekek, öregasszonyok s díszesebb formában menyecskék viselete. A menyecske csipkés fejkötője. A fejkötőből a babának csak az arca meg a szeme látszik ki. Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja. (Arany János) Öreg asszonyságok üldögéltek fejkötőben. (Krúdy Gyula) Bóbitás ezüstcsipkés főkötők … hullámzottak, keresztülfonva a nemzetiszínű … pántlikával. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Fejkötő alatt; asszonyként, asszonyi sorban. Elhervadni fejkötő alatt Egy szurtos varga bűzös műhelyében … (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben) Fejkötő alá került: férjhez ment.
Szóösszetétel(ek): fejkötőszorító; fejkötőtűző.
fejkötőcske; fejkötőjű; fejkötős.
