fejlemény
fejlemény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (gyak. többes számban) Esemény, ügy alakulása, folyása során előálló új mozzanat. Meglepő, váratlan fejlemény. Ilyen fejleményekre nem számított. Nézzük meg a legújabb fejleményeket! Hallott a fejleményekről. Türelmetlen kíváncsisággal várta a fejleményeket. Megbékült a meglepő fejleményekkel. (Mikszáth Kálmán) A tánciskola … botrányos fejleményeivel … valósággal elrettentővé vált. (Kuncz Aladár) Beszélt … a régi szerelem legújabb fejleményéről. (Kosztolányi Dezső)
2. (filozófia, választékos) <Főleg tudati, érzelmi, társadalmi folyamatok terén:> fejlődés, változás folytán törvényszerűen előálló eredmény, következmény. A legmindennapiabb fogalmak … csak további fejleményei egyes eszméknek. (Eötvös József) [A színpadi szerző] a lélektani fejleményt nem látja elég világosan. (Jókai Mór)
3. (biológia, régies) Állati v. növényi élettani fejlődés során előálló képződmény, képlet, változat, fajta.
fejleményű.
