feketéllik
feketéllik [e-e] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë] v. (választékos) -jék; -ni v. -eni [e] (csak 3. személyben)
Fekete színben mutatkozik, feketének látszik. Messziről hegyek és erdők feketéllettek. Mi feketéllik ott a folyó mellett? Feketéllik a nép az utcán v. az utca a néptől. Valami szűk sötét folyosó feketéllett előtte. (Jókai Mór) S távol, hová a szem sötétben ér, | Etóliának partja feketél. (Reviczky Gyula) Csak a varjak a feketéllettek a csillogó fehérségen. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átfeketéllik; felfeketéllik; kifeketéllik.
feketéllő.
