feketeség
feketeség [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Általában a fekete melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, szín; vkinek, vminek fekete volta. Erős, kirívó feketeség; a bőr, a haj, a posztó feketesége. Feketeségét a nyaralásban szerezte. || a. (túlzó) Piszkosság. Az arc, az ing, a kéz, a körmök feketesége.
2. Fekete v. nagyon sötét színű tárgy, felület, folt. A bőrén látszik vmi feketeség. Mi az a feketeség ott? Némi feketeségek mutatkoznak az ég alján. Apró pontok, amik lassan mozognak előre. (Tömörkény István) A homlokomon is vót balfelől egy feketeség. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Elvetemültség, gonoszság. Lelkének, jellemének feketesége.
