feketül
feketül [e-e] tárgyatlan ige -t, -jön
1. (választékos) Feketedik (1). A festék feketülni kezd. A meggy feketül a fákon. || a. (átvitt értelemben, költői) Oh költőnk! jajjá feketül a szó, Mit ünnepedre piros dalba fontunk. (Tóth Árpád)
2. (költői) Feketéllik, feketedik (2). Csak néhol feketűl a szirtek dísztelen orma. (Vörösmarty Mihály) Messze szőke Szajna mellett feketül egy híres város. (Babits Mihály)
Igekötős igék: befeketül; elfeketül; megfeketül.
feketülés; feketülő; feketült.
