felbujt
felbujt tárgyas ige fölbujt
1. (jogtudomány) Felbujt vkit vmire: vmely bűncselekmény elkövetésére titokban rábír, rábeszél vkit. Gyilkosságra, lázadásra, lopásra bujt fel vkit.
2. Vkit bujtogatva vki ellen ingerel. Felbujtja a tulajdon családja, a szomszédja ellen. Fölbujtok itten minden lelkeket, | S hasznomra hajtom Géza udvarát. (Vörösmarty Mihály)
felbujtható; felbujtott.
