felbukkan
felbukkan tárgyatlan ige fölbukkan
1. Vhol váratlanul, hirtelenül megjelenik, feltűnik, láthatóvá válik vki v. vmi. A telihold felbukkant a láthatár szélén. Egy férfi bukkant fel az úton. A távolból felbukkant a hajó árboca. Felbukkan a várt nap kéklő hegyek ormán. (Arany János) Egy telt képű török … bukkant fel a farakáson. (Gárdonyi Géza) Néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. (Móra Ferenc)
2. Hirtelen felszínre kerül, a mélyből váratlanul előtűnik vki, vmi. A vulkanikus kőzetek felszínén homokkő bukkan föl. Az ásatások helyén gyér rétegekben szén bukkant fel. Ádám és Lucifer az udvar közepén felbukkannak a földből. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) <Emlékezetében> felötlik. Nevek bukkannak fel seregestől, amelyekre azelőtt soha sem gondoltam. (Kuncz Aladár)
3. Eltűnése, hosszas távolléte után váratlanul ismét feltűnik; előkerül. Ebből a könyvből néha még felbukkan egy-egy példány az antikváriumokban. Sárszegen bukkant föl, mindenki meglepetésére, mint újságíró. (Kosztolányi Dezső)
felbukkanó; felbukkant.
