felcsattan
felcsattan tárgyatlan ige fölcsattan
1. <Hang> hirtelen élesen hallatszik, csattanva felhangzik. Felcsattan a hangja. Vidám nevetés csattant fel a sarokban. A másik szobából hangos tapsok csattantak fel. (Jókai Mór) || a. Csattanva felnyílik, kinyílik. Felcsattan az ajtó.
2. (átvitt értelemben) <Vki haragjában, felháborodásában, sértődötten> éles hangon, hangosan kifakad; felkiált. Erre a sértésre mérgesen felcsattant. Most a leányaidat akarod eladni? – csattant fel a nő. (Tolnai Lajos) Micsoda? – csattant föl sértődötten. (Kosztolányi Dezső)
felcsattanás; felcsattanó; felcsattant.
