feldúlt
feldúlt melléknév -an, -abb földúlt (választékos, átvitt értelemben is)
1. Olyan, amit feldúltak (1–2). Feldúlt sír, város; feldúlt boldogság; feldúlt családi élet. A magyar … Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. (Berzsenyi Dániel) A földúlt város köveit megmássza Oroszlán. (Vörösmarty Mihály)
2. Felzaklatott, magából kikelt <személy>. Az izgalomtól feldúltan rontott be.
3. Az ilyen személyre jellemző. Feldúlt arc, lelkiállapot; feldúlt aggyal, lélekkel, szívvel. [Petőfi] feldúlt arccal lépett be hozzám. (Jókai Mór) || a. (ritka, költői) Megzavarodott, megháborodott <elme>. Talán az alvás írt adhatna még Feldúlt eszére. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
feldúltság.
