felé [1]
felé [1] [e] névutó, (népies) fele [e-e] (ragtalan v. személyragos szó után, azzal együttértve)
1. A szóban forgó személy, tárgy, (földrajzi) hely irányában hozzá közelítve, de nem egészen odáig. Az erdő felé halad. Vonatunk már Debrecen felé robog. Süllyedsz, s nincs ki kezét nyujtsa kezed felé! (Berzsenyi Dániel) Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva. (Petőfi Sándor) Ballagtam éppen a Szajna felé. (Ady Endre) || a. A szóban forgó irányba. Kelet felé; bal felé. || b. (átvitt értelemben) A szóban forgó elérendő cél irányában előre. A jobb jövő felé halad. Magyarország kiábrándulva legdédelgetettebb álmaiból, közömbösen ment már sorsa felé. (Babits Mihály)
2. Arccal v. elejével v. külső végével a szóban forgó személy v. tárgy irányába fordulva. Tekintetét a belépő felé fordította. Intett barátja felé. Kezét nyújtotta a vendég felé. A szoba az utca felé néz. A fa ága a ház felé hajlik. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. A róka … körülnézett a világ mind a négy része felé. (Mikszáth Kálmán) A padlásnak ajtaja volt az udvar felé. (Kuncz Aladár) A … pincérek barátságosan néztek az udvari ajtó felé. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) A szóban forgó személyre v. tárgyra irányítva. ® Arccal vmi felé. Hajlik a megegyezés felé. A termelés kérdései felé fordul. || b.* A szóban forgó személy(ek)nek v. személy(ek)hez, intézmény(ek)nek v. intézmény(ek)hez. A jelentést felterjesztik a minisztérium felé.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. A szóban forgó személy v. tárgy közelében, környékén. Arra Józsiék felé füst látszik. Arra Debrecen felé í-t mondanak é helyett. Az erdő felé van egy kis szántója. || a. A szóban forgó irányban lévő tájon. Tőlünk kelet felé most esik az eső.
4. Meg nem határozott, de nem hosszú idővel a szóban forgó időpont előtt. Hajnal felé; az előadás vége felé. Alkonyat felé … fáradtan elűlnek [a szelek]. (Petőfi Sándor) Egy őszi alkonyon, úgy hat felé, kihívatott a kapunk elé. (Kosztolányi Dezső) || a. <Annak kifejezésére, hogy az időt, ill. történést, állapotváltozást mint meghatározott időtartamhoz közeledőt tekintjük.> Vége felé jár az esztendő. Hetvenedik esztendeje felé ballag. Már vége felé jár az éjszaka. (Petőfi Sándor) || b. … óra felé jár az idő: nemsokára … óra lesz (már). Délután négy óra felé járhatott az idő. (Tolnai Lajos)
5. A vele kapcsolt számnévben megnevezett számú részre <oszt, vág stb.>. (A rövidebb, gyakoribb számokkal összetételt alkot) Tizenkét felé vágta a dinnyét. Pontosan tizenhét felé oszlott az örökség.
