feledékeny
feledékeny [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, aki hamar felejt vmit v. rendsz. elfelejti, amit rábíztak; rossz emlékező tehetségű. Jó lesz, ha még figyelmeztettek rá, mert nagyon feledékeny vagyok. Csomót köt a zsebkendőjére, mert igen feledékeny. Ne bízzátok rá, mert feledékeny, és nem intézi el. Mi nagyon feledékeny nép vagyunk. (Arany János)
2. Az ilyen emberre jellemző; feledékenységre valló, arról tanúskodó. Feledékeny természet(ű); egy feledékeny pillanatában.
