felélénkül
felélénkül [fel-é] tárgyatlan ige fölélénkül
1. <Személy, csoport> előbbi állapotához képest sokkal élénkebbé lesz. Az első gólra a közönség felélénkült. A hír hallatára a beteg felélénkült. Fáradt volt, de a csésze feketétől csakhamar felélénkült. Akkor élénkült fel igazában, amikor a lámpásokat újra felgyújtották. (Krúdy Gyula) || a. <Növény> hervadozása után ismét erőre kap. A virágok felélénkültek az öntözés után. A fű felélénkült az esőtől.
2. <Tevékenység> élénkebb, frissebb üteművé lesz. Felélénkül a harc, a munkaverseny. A szervezet tevékenysége felélénkült. A mulatság folyt, de már lankadtan. Majd estefelé élénkül fel újra. (Mikszáth Kálmán)
felélénkülő; felélénkült.
