félénk
félénk melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki elfogódottságból, tartózkodó természeténél fogva v. mert nem eléggé magabiztos, nem mer határozottan cselekedni, öntudatosan, bátran viselkedni; bátortalan. Félénk gyermek. Eleinte még félénk volt a munkahelyén, de hamar megbátorodott. A híres védőügyvéd otthon úgy beszél, mint egy félénk diák. (Ambrus Zoltán) Csöndes kis emberke lettem. Félénk közvetítő anyám és a világ között. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <állat>, amely a veszély legkisebb jelére is ijedten menekül, v. félelmének más, látható jeleit adja. Félénk madárka, őz. Az őzek kíváncsian kandikálnak ki az erdőszéleken, és olyan félénkek, szelídek. (Mikszáth Kálmán)
2. Az ilyen emberre v. állatra jellemző <alkat, megnyilatkozás>. Félénk mozdulat, tekintet, természet. Ez olyan szemrehányásféle volt tán, akármilyen félénk és gyöngéd. (Kaffka Margit)
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Gyáva. Félénk katona nem való közénk. Félénk eb a sors, csak csahol. (Petőfi Sándor)
