felereszt
felereszt [l-e] tárgyas ige fölereszt
1. Felereszt vkit: engedi, hogy vki vhova fölmenjen. Feleresztették a diákokat a karzatra. Csak igazolás után eresztették fel. Még a református imaház tornyába is föleresztették harangozni. (Vas Gereben) Eresszen fel hát engem magamat a padlásra. (Mikszáth Kálmán)
2. Felereszt vmit: engedi, hogy vmi a magasba szálljon; a magasba röpít. Felereszt egy rakétát; felereszti a galambokat, a sárkányt. Felereszt egy léggömböt a levegőbe. Annyi papirost szegeztet a kapujára, mintha sárkányon akarná fölereszteni. (Vas Gereben)
3. <Ételt> főzés közben vízzel, tejjel, vékony rántással v. egyébbel felhígít. Felereszti a főzeléket, a levest, a mártást. Pirosra pirított tarhonya volt …, szalonnán feleresztve. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vmit a feltétlenül szükségesnél több szóval, nem tömören, hanem terjengősen, hosszadalmasan ad elő. Így túlságosan tömör a fogalmazványod, fel kell egy kissé ereszteni. Az a sekély áradozás, mikor egy parányi gondolat a mindennapi szavak, frázisok … egész tengerében van föleresztve: az még nem költészet. (Arany János)
feleresztés; feleresztet; feleresztett; felereszthető; feleresztő.
