felfogó
felfogó melléknév fölfogó
1. Olyan, aki v. ami felfog (főleg az igének 3–5. jelentésében) vmit v. ritk. vkit; vminek a felfogására (1, 2) való. A folyadékot felfogó edény; a hullámokat felfogó gát; a labdát felfogó játékos; az ütést felfogó kar; a rádióhullámokat felfogó antenna; a nap sugarait felfogó berendezés. Murat török képe mintha a tűnő életet vásznán felfogó lelkesült művész kezeiből jőne. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmit ésszel felfog (7), megért, belát. A szavak értelmét felfogó diák; a cselekedet értelmét felfogó feleség; a tettének súlyát felfogó vádlott. || a. (átvitt értelemben) Olyan <gondolkodási szerv v. lelki képesség>, amellyel vmit felfogunk (7). A benyomásokat felfogó értelem, ész.
