felgörbül
felgörbül tárgyatlan ige fölgörbül
<Egyenes tárgy> úgy változik meg, hogy a közepe görbe vonalban magasabb lesz, mint a két vége, v. az egyik (v. mindkét) vége görbe vonalban magasabbra emelkedik, mint a közepe. Felgörbül a macska háta, a cipő orra, a rúd vége. Van itt egy szála … Itt jól lehet táncolni, mert minden deszka fel van görbülve. (Jókai Mór)
felgörbülés; felgörbülő; felgörbült.
