felhagy
felhagy ige fölhagy, (csak jelentő mód jelen 3. személyben, népies) felhágy, fölhágy
1. tárgyas (iskolai, népies) <Feladatot, leckét> kidolgozásra, megtanulásra kijelöl, felad. Mit hagytak fel földrajzból? Fizikából a szabadesés van felhagyva. A tanárunk … hazabocsátá … erre a napra …, felhagyva neki a holnapra való leckét. (Jókai Mór)
2. tárgyas (népies, régies) <Helyet> vmely céllal, vmely okból fenntart, szabadon hagy. Az első hely … magasabb rangú egyéniség számára van felhagyva. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan Felhagy vmivel: <a sikertelenség láttára, megfontolásból, belátásból v. más okból> abbahagy, nem folytat vmit. Felhagy a bosszúállással, a céltalan küzdelemmel; felhagy a verseléssel, eddigi életmódjával; felhagy a járkálással, a folytonos bírálgatással. Hagyj fel az ilyen beszéddel! Viola … minden ellenállással felhagyott. (Eötvös József) Az ügyvédkedéssel … felhagyott hát, De nem hagyta ám ott az íróasztalát. (Mikszáth Kálmán) Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! (Babits Mihály–Dante-fordítás) Az anyjuk … fölhagyott az imádkoztatással. (Móricz Zsigmond)
felhagyás; felhagyó; felhagyott.
