felleg
felleg [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (ritka) fölleg (tájszó, ill. választékos)
1. Felhő (1–3). Fellegekben járó: a) illúziónak élő <személy>; b) ilyen személyre valló <gondolkodás, képzelet>. Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc) Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Borul a bástyára nyilból sürü felleg. (Arany János) Sötét fellegek vonulnak át homlokán. (Mikszáth Kálmán) Imrus … leste a fellegek formáját a hegyen. (Babits Mihály)
2. (tréfás) Füstfelhő. Ott ül … a vitézlő asszony a puszta pázsiton, s csibukjából fellegeket fú az égre. (Jókai Mór) Hatalmas fellegek tornyosultak szivarok, cigaretták füstjéből. (Kosztolányi Dezső)
