felnő
felnő tárgyatlan ige fölnő, (népies) felnől, fölnől
1. <Ember> testi és szellemi kifejlődését eléri, felnőtt válik belőle. Anyai ® kéz nélkül nő fel; a ® szeme előtt nőtt fel. Most már felnőttem, nincs szükségem kíséretre. Ágról szakadt árva, … úgy nő fel, miként a vad fa. (Eötvös Károly) Az ember egyre vénül, verset ír, tanít … Felnő és azt se tudja, hogy mi végre. (Radnóti Miklós) || a. <Állat, növény> teljes fejlettségét és magasságát eléri; fölnyúlik. A gyom óriássá nő fel, Hajba kap a szélvészes idővel. (Arany János) A mag megfogamzott, a fa felnőtt, és úgy támadt a nyomán az erdő. (Tömörkény István)
2. Vhol, vmiben v. vhogyan (fel)nevelkedik. Vidéken nőtt fel. Megszokta az a bejárónő a nehéz munkát, abban nőtt fel. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) (Ki)fejlődik. Athenae drámája szabadság tején nőtt fel … De Indiában a gondolat le volt bilincselve. (Arany János)
3. (ritka) Felszaporodik, számban gyarapodik. Az izmaelita secta olyan sokaságra nőtt már fel, hogy az egész világra szétterjedt. (Jókai Mór)
felnövés; felnövő.
