felöklel
felöklel [l-ö] tárgyas ige fölöklel
1. <Állat> szarvával feltaszít, esetleg átszúr vkit, vmit. A tehén felöklelte a fejő asszonyt, a kutyát. Futottak … a pandúrok, ki merre látott, néhányat felökleltek … a bikák. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) <Ember> dárdával, kopjával fel- v. letaszít vkit.
felöklelés; felöklelő; felöklelt.
