félrevezet
félrevezet tárgyas ige
1. <Megtévesztő jelekkel, magatartással, hamis adatokkal> eltérít vkit a helyes útiránytól. Félrevezette az üldözőit. A lakosság félrevezette a csendőröket, hogy ne találjanak rá a menekülőre. || a. Vkit, vmit félrevezet: vmely nyomozó hatóságot, a hatóság nyomozó munkáját (vallomásával) helytelen irányba tereli. A tanúk félrevezették a bíróságot.
2. <Személy szavaival, viselkedésével> megtéveszt vkit vkire, vmire vonatk. ítéletében. Éveken át félrevezette az apját. Engem nem tudsz félrevezetni hízelgő beszédeddel. Fényes szónoklattal a képviselők házát félrevezetném. (Vörösmarty Mihály) Csalárd, hazug volt kedves szavad | … félrevezettél engem. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Félrevezet vkit: <homályos, pontatlan, hiányos szóbeli v. írásbeli közlés> félreértést idéz elő vkinek a gondolkodásában; vkinek, vminek a helyes megítélésében akadályozza. Az önkényesen kiragadott részletek félrevezetik az olvasót. Keményt a dal első részének nehány sora vezethette félre. (Gyulai Pál) || b. (átvitt értelemben) <Jelenség, látszat, magatartás> helytelen ítéletre, övetkeztetésre vezet vkit; megtéveszt. Ártatlan képe félrevezette a könnyen hivő embereket. A silány könyv díszes külseje félrevezette az olvasókat.
félrevezetés; félrevezethető; félrevezető; félrevezetett.
