felszólít
felszólít tárgyas ige fölszólít
1. (ritka) Vkit megszólítva magasabban fekvő helyre hív. Az ablakból meglátta barátját és felszólította magához. Az utcáról felszólította a házalót.
2. <Szóban v. írásban> felhív vkit vminek a megtételére, teljesítésére, elvégzésére. Erélyesen, határozottan felszólítottuk, hogy teljesítse kötelességét. Felszólították, hogy igazolja magát. Hivatalosan felszólították a lakás elhagyására, tartozásának megfizetésére. Felszólítottak verset írni a … honvédemlékre. (Arany János) Ím ezennel felszólitalak Hogy három hó alatt kövess ez úton. (Madách Imre)
3. (iskolai) <Tanár> felelésre szólít, felhív (4a). Csak az feleljen, akit felszólítok! A tanár egy órán többször is felszólította.
4. (ritka, választékos) Telefonon felhív vkit, vmit. Múltkor … fölszólítom egy barátom lakását. Valami idegen hang volt a telefonnál. (Kosztolányi Dezső)
felszólítható; felszólított; felszólíttat.
